Fogpótlásainkkal újraélheti a gondtalan mosolyt, természetes és esztétikus végeredménnyel, amelyre garanciát is vállalunk!
Ne habozzon, tegye meg az első lépést az új, magabiztos mosolya felé! Szakorvosunk, Dr. Mehdi Diána, több mint 15 év szakmai tapasztalattal rendelkezik, és kimagasló szakértelemmel bír ezen a területen!
Ha egy fog jelentősen sérült vagy görbe, de a gyökér jó, és gyulladás nem észlelhető, akkor megtartható és a fog lefedhető egy koronával. A korona védi a fogat, és megoldja a funkcionális és esztétikai problémákat. A koronákkal és hidakkal tökéletesen utánozhatjuk a valódi fogakat, így még a gyakorlott szemek sem biztos, hogy észreveszik a különbséget az eredeti és a műfog között. A koronák és hidak főként fémmel egybeolvasztott kerámiából vagy cirkóniumból készülnek.
Foghiány esetén implantációt követően a korona az implantátumra rögzül, átmenőcsavar segítségével. Ebben az esetben implant-koronáról beszélünk.
Foghídról akkor beszélünk, ha egy vagy több foghiányt implantátum beültetése helyett híddal látunk el. A híd mindig legalább három részből áll, és a hiányt úgy hidalja át, hogy a két szomszédos fogra rögzítik, amelyek a pillérek, vagy hasonló módon két vagy több implantátumra. Utóbbi esetben beszélünk fogászati implantátumokból álló hídról.
· A fogorvos helyi érzéstelenítést alkalmaz a koronát tartó fog körül.
· Ezután a fog, megfelelő formára történő csiszolása következik. Ez nagy precizitást igényel, mert a lecsiszolt fognak és koronának pontosan illeszkednie kell majd.
· A csiszolást követően a fogorvos lenyomatot készít a környező fogazatról és magáról a keletkezett fogcsonkról.
· A fogra a végleges korona rögzítéséig ideiglenes korona kerül.
· Ezt követő lépés a vázpróba, majd ezután következik a nyerspróba. Ilyenkor ellenőrizzük a fogak színét, formáját és a fogmű széli zárását.
· Pár nap elteltével elkészül a végleges korona, melyet a fogtechnikus a korábban készült lenyomat alapján dolgozott ki.
· A fogorvos speciális fogászati ragasztócementtel rögzíti a végleges koronát a lecsiszolt fogra.
Kivehető fogpótlás készítésére akkor kényszerül a fogorvos, ha nincs elég pillér, amin rögzített fogpótlást (híd) tudna elhorgonyozni. A pillér lehet fog, foggyökérbe készített csapos felépítmény vagy implantátum ( műgyökér ). Bár a fogbeültetés fejlődésével a kivehető pótlásokra való igények száma csökkent, az anyagi okok, illetve időskorban a fogmeder-nyúlványok lebontódása -műtéti beavatkozás nélkül- gyakran csak ilyen pótlások készítését teszik lehetővé. Sajnos ezek használat közben több-kevesebb mozdulással mindenképp járnak. A mozgás mértéke függ az anatómiai viszonyoktól, az állkapcsok egymáshoz viszonyított helyzetétől, a maradék fogak alakjától, elhelyezkedésétől, az elhorgonyzás módjától, estleges kóros funkcionális elváltozásoktól, igénybevételtől, rossz szokásoktól, sőt a szemben lévő fogazat állapotától is. A stabilitást csökkentő tényező lehet a kórosan megnövekedett rágóerő és bizonyos betegségek megléte is. (pl. Xerostomia, epilepszia, Parkinson-kór, pszichés és neurológiai megbetegedések, nyálelválasztást befolyásoló gyógyszerek szedése, stb.) A részleges kivehető pótlások fémvázat, többnyire speciális fogászati fémötvözetet minden esetben tartalmaznak, ezért esetleges fémallergia és akrilát-allergia meglétéről is mindenképpen tájékoztatni kell kezelőorvosát!
A kivehető pótlások lehetnek elhorgonyzás nélküli teljes kivehető pótlások, illetve a fogakhoz vagy implantátumokhoz csatlakoztatható, részlegesen kivehető pótlások, melyek további csoportokra bonthatók az alábbi csatlakozási módok szerint.
A kapcsos pótlás a legegyszerűbb és legolcsóbb. Itt a kapocs karja egy fogat vagy egy fogra készített kapocstartó koronát ölel körül. Az elhorgonyzás ilyenkor a saját fogakat terheli, ami a maradék fogak sérülését (kopását, törését) okozhatják, ennek a veszélynek a csökkentésére ajánljuk a kapocstartó koronák felhelyezését. Előnye viszont, hogy ha akár ilyen, akár más okból fogelvesztés következne be, akkor nem szükséges új pótlást készíteni, mert az elvesztett fog helyét műfoggal be lehet pótolni.
Csúsztatós pótlást akkor készíthetünk, ha az elülső fogak megvannak, de a hátsók hiányoznak. Ekkor az elülső fogakra készül egy rögzített híd, aminek a két végén egy-egy sín vagy gömb található, melyekre rácsúszik a kivehető rész. Ez lényegesen stabilabb megoldás az előzőnél. Hátránya azonban, hogy -a komolyabb megterhelés miatt- a maradék fogakat mindenképp le kell csiszolni és minimum kettes egységekbe szükséges foglalnunk őket. Az alacsony, kopott, gyenge, tömött, gyökérkezelt, csapos fogak csak nagy körültekintéssel használhatók fel erre a célra, illetve fogágybetegség fennállása esetén, bizonyos stádiumon túl már nem készíthető el ez a pótlás. Ebből adódóan nyilván a költségei is valamivel magasabbak. Előnye viszont a stabilitáson túl, hogy ez egy rejtett elhorgonyzás, így nem látszódnak a rögzítés eszközei.
Hála a prevenciónak, ma már egyre kevesebb a teljesen fogatlan ember. A teljes fogsor azonban mégsem „ment ki a divatból”, bár sokszor csak ideiglenesen alkalmazzuk. Fontos tudni, hogy önmagában nincsen jó fogsor. Csak a páciens aktív közreműködésével, akarásával, a megszokási folyamattal, az orvosi utasítások betartásával lesz egy fogsor kényelmes, használható. Ez akár heteket, hónapokat vehet igénybe. A protézist csak a súrlódási, illetve az adhéziós erők tartják helyben.
· A kezdetben kissé lazának tűnő fogsorhoz idővel az arc és a nyelv izomzata és a nyálkahártya is alkalmazkodni fog és segít helyben tartani azt.
· Még a jól elkészített teljes kivehető fogsorok is el tudnak emelkedni a nyálkahártyáról egy váratlan mozdulat vagy például egy tüsszentés hatására.
· Előfordul, hogy valakinek gyakran eltörik a kivehető pótlása. Ezt okozhatja az is, hogy az illetőnek olyan a szájberendezése, hogy a csontos részeken megfeszül a fogsor két oldala, és eltörik. Természetesen akkor is eltörhet fogsor, ha beleesik a mosdóba. Ha valaki olyan erősen rág, hogy gyakran eltörik a teljes kivehető fogsora, akkor érdemes az új pótlást vékony alapú fémre készíteni, és így általában megelőzhető a törés.
· Ha valaki nehezen szokja meg a teljes, kivehető pótlást vagy kóros ajakmozgása, harapási rendellenessége, előnytelen anatómiai szituációja stb. van, melyek növelik a fogsor instabilitását. esetleg reflektorfényben zajlik az élete (színészek, énekesek stb.), nappal nyugodtan használhat fogsorrögzítőt.
· A fogsorviselés kezdetén gyakran tapasztalható enyhe nyálkahártya-irritáció, valamint fokozott nyálképződés, de ezek a tünetek a megszokási periódus végére megszűnnek.
· A fent említett panaszok hosszabb ideig tartó fennállása vagy komolyabb, fájdalmasabb jelek esetén a fogsor még akár többszöri korrekcióra szorulhat, melyeket díjmentesen végzünk.
· Eleinte apróra vágott ételeket kell fogyasztani, ügyelve arra, hogy a rágás során a fogsor mindkét oldalát vegye igénybe, ellenkező esetben a fogsor az egyoldalú terheléstől megbillenhet és felsértheti az ínyt. Ez idővel automatizmussá válik.
· Idővel, különösen, ha több friss húzás után készül fogsor, a fogmeder-csont és az íny egyaránt visszahúzódik. A meglazult műfogsor stabilitását ún. alábéleléssel helyre lehet állítani.
· A felső fogsor stabilitása érdekében a szájpadlás nagy részét be kell borítanunk, mely a megszokást nehezíti, valamint a hő- és ízérzékelést is zavarhatja.
A protézis használata:
A közhiedelemmel ellentétben a fogsort nem kell kivenni éjszakára. Erre csak régen volt indokolt, amikor még kaucsukból vagy rosszul polimerizált műanyagból készültek a kivehető pótlások. Ma már erre nincs szükség, sőt! A kivehető fogsorokat éjjel-nappal tanácsos a szájban tartani és csak a tisztítás idejére kivenni. A tisztítás nagyon fontos feltétele az Ön egészsége és a pótlás állapotának megőrzése érdekében, ezért az ezzel kapcsolatos tanácsadó füzetet minden új fogsort viselő páciensünk megkapja, a kiegészítő szóbeli és írásbeli tájékoztatással együtt. A fogsort azért is ajánlott folyamatosan viselni, mert ez könnyíti a megszokás folyamatát. Amikor időnként „megpihenteti" a fogsort, akkor az íny visszarugózik, csökkentve a szelepszerű zárást, …és kezdheti szinte előröl a megszokás folyamatát.
